A.
Cs. Bhaktivédánta Szvámí, akit tanítványai szeretettel Sríla Prabhupád
néven szólítottak, 1896-ban,
a Krsna megjelenési ünnepe (Dzsanmástamí) utáni napon született a Földön
tiszta vaisnavák családjában, Abhay Csaran De néven. Kalkuttában éltek,
s ott végezte tanulmányait is.
1922-ben
találkozott lelki tanítómesterével, Óm Visnupád Bhaktisziddhánta
Szaraszvatí Thákurral, aki arra biztatta, vállalja föl Csaitanja
Maháprabhu misszióját, hiszen a világ csak egyetlen ínségtől szenved,
az Isten-tudat hiányától, s jóléti tettek vagy politikai reformok
nem segíthetnek az emberiség valódi problémáin. Sríla Bhaktisziddhánta
nagy hatást gyakorolt a fiatalemberre, aki elhatározta, igyekszik
segíteni ezt a szentéletű embert. Hivatalosan 1933-ban kapott Abhay
Csaranáravinda néven felavatást Bhaktisziddhánta Mahárádzstól.
Ekkor
már családos ember volt, és volt egy kis gyógyszertára Allahabadban.
Házát gyakran felkeresték a Gaudíja Math tagjai, mint Sríla Bhakti
Raksaka Srídhar Mahárádzs és mások, akik hosszabb-rövidebb időre
megálltak nála. Srídhar Mahárádzshoz életreszóló szoros lelki barátság
kötötte, hosszú ideig együttműködött vele a prédikálásban, s oktató
tanítómesterének is tekintette őt. Ahogy teltek-múltak az évek,
Abhay Csaranáravinda egyre aktívabban vett részt a prédikálásban,
és mind többet publikált. 1944-ben indította útjára folyóiratát,
melynek Vissza Istenhez (Back to Godhead) volt a címe. Saját maga
írta a cikkeket, ő gépelte le, ő végezte a javítást, a korrektúrát,
ő vitte el a nyomdába, s végül maga adta is el a megjelent számokat.
Lelki
tanítómestere már az első találkozásukkor arra kérte Sríla Prabhupádát,
terjessze angol nyelven Krsna üzenetét az egész világon, s ő évtizedeken
át készült e hatalmas feladat teljesítésére. 1953-ban Dzshansziban
megalapította a Bhakták Ligáját, amely az első kísérlete volt a
világméretű prédikálásra.
Az ötvenes évek
elején Vrndávanba költözött, ahol teljesen a lelki életnek szentelte
magát. 1959-ben a lemondott életrendbe lépett, fölvette a szannjászt,
s arra készült, hogy Maháprabhu missziójának hirdetése végett külföldre
induljon. Tudta, ha el akar jutni nyugatra, könyvekre lesz szüksége,
ezért nagyon komoly feladatot vállalt, s lefordította és magyarázatokkal
látta el a Srímad-Bhágavatamot. 1965-ben nyílt először alkalma
arra, hogy az Egyesült Államokba utazzék. Addigra már a Bhágavatam
három kötetét jelentette meg, aminek nagyon jó visszhangja volt,
még az indiai miniszterelnök, Sasztri is nagyon elismerőleg nyilatkozott
róla.
1965-végén,
69 évesen egy indiai tehergőzös fedélzetén érkezett Bostonba mindössze
néhány dollárral a zsebében. Bár sem pénze, sem kapcsolatai nem
voltak ebben a számára nagyon is idegen világban, tiszta istenszeretetet
sugárzó lénye lassan egyre több embert vonzott magához. 1966-ban
fogadta el első nyugati tanítványait, lerakva a bhakti hagyományának
alapjait a nyugati világban. Életének
utolsó tizenegy évében sok ezren váltak tanítványává. Egyetemeken,
intézményekben, illetve
az
általa alapított templomokban tartott előadásokat, írt vagy nyolcvan
kötet tudományos igényű könyvet, valamint ezernyi levelet a tanítványainak
és a bhakti iránt érdeklődő embereknek.
Sríla
Prabhupád legnagyobb érdeme, hogy torzítás és megalkuvás nélkül
közvetítette Krsna üzenetét, és lehetővé tette, hogy az Indián
kívüli világ is megismerhesse azt, így váltva valóra Maháprabhu
álmát. Az általa elindított lelki forradalom eredményeként ma szerte
a világon sokféle vaisnava közösség létezik, hirdetve az Isten
előtti meghódolás mindenféle szektásságtól mentes gyönyörű eszményét.
1977. október 14.-én - Srí Vrindávanában - hagyta el testét szerető tanítványai
körében.
---------------------------------- Fotók
| Audiók | Videók ------------------------------
|