A
szannjász felvétele előtt Gurudéva Paramadvaiti neve Alanath
Das volt. Számos helyen szolgálta a lelki tanítómesterét, Srila
Prabhupadát,
és egy ideig Berlinben volt. Amikor
Alanath Das a berlini templomban élt, hamarosan sok felelősséget
vállalt, többek között templomvezető volt. Ő koordinálta a
bhakták tevékenységeit, és egy alkalommal, amikor ezt a szolgálatot
végezte,
volt egy kedvtelése a lelki tanítómesterével.
Erről ezt mondja
nekünk:
"Amikor
az volt a szolgálatom, hogy templomvezető voltam, nagyon szigorúan
viselkedtem. Elküldtem a bhaktákat szolgálatot végezni,
amikor nem csinálták meg, megkérdeztem, hogy miért nem, és
mindig azt mondtam nekik, ha nem akarnak szolgálatot végezni – ’Akkor
miért nem mentek haza az anyátokhoz? Ha nem akartok valami
komolyat, valami jót csinálni, akkor minek vagytok itt?' Ezt többször is
elmondtam, túl szigorú templomvezető voltam.
Egy éjszaka
azt álmodtam, hogy Srila Prabhupádával sétálok, és nagyon elégedettnek
éreztem magam. Hirtelen Srila Prabhupada
felém
fordult, fölemelte a botját, és így szólt: "És te, te miért
nem mész haza az anyádhoz?" Amikor felébredtem, elborzadtam,
nem tűnt álomnak, úgy tűnt, mintha igazán megtörtént volna.
Aztán nagyon szomorú lettem, és azt gondoltam, hogy most
vissza kell
mennem az anyámhoz, de a szívem azt mondta nekem, hogy
nekünk Sri Krsnához kell mennünk, az pedig nem lehet, hogy
Ő azt akarja,
hogy
elmenjek, mert tudtam, milyen kapcsolatban van az álmom
azzal, ahogyan a bhaktákkal bánok. Egyrészt nagyon sokat
imádkoztam,
hogy Srila Prabhupada bocsásson meg nekem, és kezdtem olyan
nagy szeretettel
és kedvesen bánni a bhaktákkal, ahogyan ő szokta.

Körülbelül
hat hónappal később megint Srila Prabhupádával álmodtam. Az Úr
Caitanyjáról beszélt nekem, meg arról,
hogy Ő hogyan
szerette a tanítványait, és számomra ez volt a megbocsátás.
Mindenesetre
ez a tanítás elkísért engem az életem hátralevő részében".
Részlet
a könyvből: "Sri GuruVandana
- a vaisnavák és Srila Prabhupada ideáljának a szolgálatában"