T. S. Eliot (1888-1965)

Gyilkosság a szentegyházban
(részlet)

Dicsérünk Téged, óh, Isten, a dicsőségedért, mely elénk tárul a föld minden teremtményében, a hóban, az esőben, a szélben, a viharban, minden Te teremtményedben a vadászókban éppúgy, mint a vadászottakban.
Mert minden dolog csak annyira létezik, amennyire látod, amennyire tudod, minden dolog csupán a Te fényedben van, és a Te glóriád nyilatkozik meg még abban is, ami tagad Tégedet, a sötétség a fény dicsőségét hirdeti.
Akik tagadnak, nem tagadnának, ha nem léteznél; és sohasem teljes a tagadásuk, mert ha az volna, nem létezhetnének.
Életükkel Téged bizonyítanak; életével bizonyít minden dolog, a levegő madarai, a héja éppúgy, mint a pintyőke; a föld állatai, a farkas éppúgy, mint a bárány, a giliszta és a galandféreg. Kell tehát, hogy az ember, akit tudatoddal teremtettél, tudatosan dicsérjen, gondolatban, szóban és cselekedetben.