Seneca: Látók és világtalanok

Gyakran annak van a legnagyobb ára, amiért semmit sem kapunk. Mutathatnék neked sok mindent, amit ha megszerzel, elfogadsz, kicsavarja kezedből a szabadságot. A magad ura lehetnél, ha ez a sok minden nem volna a tiéd…

Vedd szemügyre mindazt, ami az őrültségbe sodorja az embert, aminek vesztét könnyekkel siratja, magtalálod majd, nem a kár kellemetlen, hanem a kárról alkotott elképzelés. Hogy valami elveszett senki sem érzi, csak rágódik rajta. Ha önmagadat birtokolod, semmit sem vesztettél el. De hány embernek sikerül önmagát birtokolnia?

Emberek sokasága kering a földi pályán: kevés a látó, a legtöbb világtalan. Semmilyen látás nem bizonyult eddig élesebbnek a lélek látásánál, s nem tudta figyelmesebben felismerni a jót és a rosszat. Ebben különbözik egymástól minden ember: a jó és a rossz megítélésében.

Fordulj hát lelkedhez tanácsért!