Reggel és este nyugtalanul,
Haragvón a világra, mert a kéj nem szenderül,
S látókörömet a büszkeség fedi,
Úgy tűnik, a világ kezd ellenem lenni.
Feledem, hogy mindenki mást
Saját elhivatottsága motivál:
Gyűlölet és irgalmasság,
S minden ember saját érdeke szerint cselekszik.
Isteni szeretet, önzetlen odaadás,
Pedig csak a tiszta síkon létezik.

De miért vagyok nyugtalan?
Barátságtalan mindenkivel,
Legyen akár a gyerek, vagy a kedves.
Arcom mindenkit elriaszt,
Szavaim lekicsinylőek és bántóak,
És nem hatnak meg mások érzeményei.
A karma pedig csak nő, nő körülöttem,
S mit kerestem, pont az mit adni nem adok,
Élő ellentmondás, piszkos kis alak,
Saját szenvedéseim oka: én vagyok.

Térj eszedhez!
Csakhogy a józan ész a legkevésbé sem nézi a közjót.
S én önelégülten feszítek helyzetemben,
Másokat szidva, hibákat fejükre szórva,
Fenyegetve és riadalmat okozva
Hatalmammal, helyzetemmel,
Vagy bármi múló felsőbbséggel visszaélve.
Mint a rabló, ki felfedezi, hogy az áldozat megijed,
Ha a pisztolycső rámutat,
S valóraváltja kegyetlen kérését.

Szégyen rám, a szeretet és önzetlenség fosztogatójára,
A kihasználás és a “minden egy” nem lehet isteni!
Mert a kőszívűség a meg nem valósított lélek jele.

Mibe kerül nekem a mosoly,
S hálásnak lenni, hogy mások elviselik a létemet?
Tanulni jöttünk ide, s megtisztulni,
Azt pedig csak mások kegyéből lehet.
Undorító jellememmel
Csak a rossz karmát jöttem osztani?
Nem szeretnék-e inkább
A fény vagy a segítő jobb lenni?

Idegesen és durván, haragosan és betegen,
Eltiprom az életem s azt hogy nőni jó.
Rombolom családom és barátságaim,
Rettegnek hol dolgozom,
S balszerencse örökre a jutalom.

Figyelni kell ezt a szájat, ne mondjon
Olyat mi bánt, mi sért,
S tanuljam, mitől szeretnek majd,
Mitől gyorsan gyógyulnak be sebek,
Mit előző énem ejtett bennetek.
Idegesen: a kéj és gőg az én komám,
Kíméletlenség és kapzsiság,
S veszélyes hamis egóval gazdagon,
Csak világi hírnév kísér utamon.
Szárítsd fel a könnyeket,
Lássák törődésedet,
S kezdj egy új életet,
Légy szerény, kedves és elégedett,
Mit hoz becsületes küzdelem neked.

Kérem itt azok bocsánatát,
Kiknek okoztam én a fájdalmát,
S könyörgök barátaim,
Fogadjátok be e hangnemet,
Mert ez teszi szabaddá él’tetek.

Angol eredeti