Haribol! Ennek a csetnek a helyszíne a nandafalvai templom, jelen van az egész Méla és a közösség. Megmutatom nekik, miről van szó a csetjeinkben. Ez az egyedülálló fórum lehetővé teszi a heti isthagoshit. Istadévánk Sri Sri Guru Gauránga Rádhá Vradzsésvara, és útmutatóink a tiszta bhakták, akiket Srila Prabhupáda vezet.

Nandafalva szép vaisnava falu Magyar-ország déli részében. Srila Prabhupáda bhaktái már a kommunizmus idején létrehozták ezt a szép közösséget. Ezt a vidéket pusztának nevezik. Vannak síkságok, erdők és mezők; a terület egy kissé száraz. Az évek során egyre több bhakta vett itt tanyát, felújította, és végül felépült Rádhá-Gópivallabha gyönyörű temploma.

A közösséget Bhakti Abhaj Nárájan Mahárádzs alapította. A magyar jatra kezdete nagyon érdekes volt. 1975-ben Svédországban éltem a hittestvéremmel, akinek a neve akkor Dvárakés Prabhu volt. Ő eredetileg Magyarországról származott, de az anyjával együtt elmenekült a kommunista rendszer elől, és Svédországban kaptak politikai menedékjogot. Itt Svédországban találkozott Prabhupáddal. Én is akkor találkoztam vele először, amikor Srila Prabhupáda Stockholmba ment, és ott voltak a német bhakták is, hogy találkozzanak vele. Később a stockholmi templomba küldtek vezetőnek, és Dvárakés Prabhu a legjobb barátom és a második ember lett. A legtöbb prédikáló programot együtt szerveztük, és együtt laktunk az iroda alagsorában.

Egy napon Harinámra mentünk Stockholm közepén, és a hallgatók közül valaki elkérte a templomunk címét. A magyar kormánynak dolgozott, sporteseményeket szervezett, és jógaoktató volt. Amikor meghallottuk, hogy ott van a magyar jógaoktató, hívtuk Dvárakés Prabhut, és így kezdődött ez a barátság. Mivel kormánykapcsolatai voltak, meghívott minket Magyarországra, hogy tanítsuk a Bhakti jógát. Akkoriban nem folyt prédikálás a vasfüggöny mögött. Pár évvel azelőtt, amikor Berlinben voltam, sokszor átmentem Kelet-Berlinbe egynapos vízummal, elvittünk néhány könyvet, és prédikáltunk Kelet-Berlinben, de a többi kommunista ország nem állt kapcsolatban a vaisnava világgal.

Srila Prabhupáda ugyanabban az évben látogatott el Moszkvába, egy professzor meghívására. Srila Prabhupáda azt mondta, azt akarja, hogy Csaitanja Maháprabhu üzenete a világ minden részébe eljusson. Nem szegték kedvét a súlyos korlátozások. Amikor alkalmunk nyílt arra, hogy Magyarországra menjünk, Dvárakés Prabhu és én magam terveket szőttünk. Sajnos ő maga nem mehetett, mivel politikai menekült volt, nem kapott engedélyt, hogy belépjen az országba. Úgy döntöttünk, hogy én megyek, és együtt állítottuk össze, milyen prédikálást folytassunk a Hatha jóga csoport meghívására. Több leckét is leírt, hogy gondolatban felkészüljek. Hogyan prédikálod Isten dicsőségét egy olyan országban, ahol hivatalosan tilos Istenben hinni? Hogyan beszélsz az édes Abszolútról egy olyan helyen, ahol a kormány minden vallást ellenez? Hogyan szolgálhatod Srila Prabhupádát anélkül, hogy bajba kerülnél? Hetekig terveztük ezt a magyarországi látogatást. Srila Prabhupádának is írtunk egy levelet, elmondtuk, hogy ez lesz az első látogatás egy kommunista országba.

Végre eljött a nap, és autón mentem. Szép kis furgonjaink voltak, és mindegyiket felszereltük kettős padlóval, hogy sok könyvet tárolhassunk, és ott aludni is lehetett. Megraktam a kocsit könyvekkel, angol és német nyelven, a könyveket elrejtettem a padló alatt – legalább 800 könyv volt. Volt egy hivatalos levelünk a magyar kormánytól, és így mentünk erre az első szankirtan utazásra. 1976 tele volt, - január - amikor megérkeztünk az osztrák-magyar határra.

Át kellett jutnunk az ellenőrző ponton. Éppen az előttünk levő autót olyan alaposan átkutatták, hogy még azt is megnézték, mi van a fogkrémben. Néztem és gondolkodtam, elveszik ezeket a könyveket, és prédikálás helyett mehetünk a börtönbe. Azt gondoltam, forduljunk meg, és menjünk vissza, de nem tudtunk, mert a kocsiban ültünk, és máris mi kerültünk sorra. A vámos megkért, szálljak ki, és nyissam ki a kocsi összes ajtaját. Persze nem viseltünk dhótit. Amikor a kocsi előtt álltam, semmi sem látszott a kettős padlóból. Elővettem a jóga iskola meghívását, a vámos elolvasta a levelet, és megkérdezte: „Jóga?” Azt feleltem, „Igen, jóga.” Ő meg azt mondta, „Mehet.” Reszketett a térdünk.

Aztán Budapestre mentünk, és találkoztunk a jóga-oktatónkkal. Télen a kerti házban kellett aludnunk; nem volt fűtés, a vizet a kertből kellett hozni (volt egy kis tartály). Jeget kellett törnünk, hogy zuhanyozzunk. A jóga-oktató félt miattunk, azért küldött abba a kerti házba. Minden nap prédikálni mentünk, különféle programokra. Énekeltünk, leckéket tartottunk, és a magyarok nagyon örültek. Amikor osztani kezdtem a könyveket, mindenki meg akarta kapni. Pár nap alatt a zsebeink tele voltak forintokkal. Az utolsó program nagyon komoly volt, több, mint 300 ember jött el. Bemutatták a hatha jóga gyakorlatokat, mi elkezdtünk a kirtant, és a 300 ember táncolt. Köztük volt Krsnánanda Prabhu, aki ma is segít nekem a magyar jatra vezetésében. Az első magyar vaisnavák egyike, és azon a napon találkoztunk először.

De a jóga-oktató egyre jobban félt, amikor látta, milyen sokan fogadják örömmel a Krsna-tudatot. Amikor a kirtan igazán eksztatikus lett, leállította, és arra kért, kezdjem el a leckét. Így kezdődött az Úr Csaitanja missziója Magyarországon. Amikor Bhakti Abhaj Nárájan Mahárádzs hallotta a részleteket, nagyon izgatott lett. Magyarra fordította a könyveket, hogy elküldhessük nekik a saját nyelvükön. Ő volt a Krsna-tudat igazi úttörője ebben az országban. Később sokszor utazott Magyarországra; elindította a missziót Jugoszláviában, Csehszlovákiában, Romániában és Bulgáriában. 1993-ban elhagyta ezt a világot, de a szelleme, a szamádhi mandirja, a temploma, a múrtijai és a bhaktái még itt vannak.

És ma ebben a csetben, Rádhá-Gópivallabha templomhelyiségéből szeretnék bemutatni nektek sok csodálatos bhaktát, mert ma ti is darsant kaptok az Interneten keresztül. Vannak itt bhakták más országokból is; 44 PC létesített kapcsolatot, vannak itt bhakták Chiléből, Peruból, templomvezetők és sok szannjászi. Itt vannak Svédország, Ecuador, Ausztria, Svájc, Argentína, Kolumbia sok városa, Costa Rica, Németország, Bolívia, Spanyolország, USA és sok más ország képviselője, és itt van Gurudéva Atulánanda is. Néhányat még én sem ismerek. Itt Magyarországon sok bhaktánk van, sok városban. Itt vannak Krsnánanda Prabhu, Góvindanandan Prabhu, Bhakti Sakti a szófiai jatrából, Tamal Krsna Prabhu, a szolnoki bhakták, Balarám Prakás Debrecenből, Szvarúp Prabhu, Premavardhana Prabhu a Vrndávan-tanyáról, és persze Premkumár, a mi Internet-géniuszunk. Más bhakták is végeznek valamilyen szolgálatot, mert ma nagy ünnepünk van.

A lelki folyamat sravanammal kezdődik, és kirtanammal folytatódik. A cset sravanam is, kirtanam is. Nagyon fontos arról beszélni, hogyan szolgálhatunk jobban. Amikor Srila Prabhupáda kegyéből először jöttem Magyarországra, nem álmodtam, hogy egy napon Magyarországról fogok veletek csetelni; a világ minden részéről olyan sok bhakta látogat ide az Interneten. Milyen szép lenne egy mela, amelyen a családunk összes tagja együtt lehetne, de ez lehetetlen. Miközben beszélgetünk, a bhakták képeket néznek egész Dél-Amerikából, látják a templomokat és a bhaktákat. Mivel nagyon nehéz, hogy fizikailag mindannyian összejöjjünk, legalább néha találkozhatunk Vrnda Kundzsában, Rádhá és Krsna szent dhámjában, vagy az európai nyári Melán, amelyet ez a szép közösség rendez. A bhakták mind eljönnek Európából, minden ház tele van, és sok sátrat vernek fel a közeli erdőben. Ez gyakorlatilag minden évben megismétlődik, de a csetünk minden héten.

Nem kell mást tennünk, tanuljuk meg értékelni az összes többi vaisnava szép társaságát. A vaisnavák boldogsága az, ha más vaisnavákat csodálnak. Az igazi vaisnavák nem irigykednek egymásra, nem kedvelik ezeket az érzéseket. Örülnek, ha látják, hogy a többi bhaktának sikerült. A múrtik az összes templomban egyek, és ugyanakkor különbözők. Mádhavendra Puri Dél-Indiából hozott szantált a múrtijának, Gopálnak, de Gopál azt mondta neki álmában, hogy felajánlhatja a szantált a remunái Gopináthnak is, és ez ugyanaz, mert Gopál és Gopináth ugyanaz a Legfelsőbb Úr.

Sridhar Mahárádzs elmondott nekünk egy másik történetet, amely megmutatja, hogy Krsna valamennyi múrtija egyidejűleg egy és mégis különböző. Egyszer, amikor Sridhar Mahárádzs adományokat gyűjtött a lelki tanítómesterének Kalkuttában, egy olyan utcában járt, ahol sok ékszerüzlet volt. Megszólított egy tulajdonost: "Kérlek, adj egy kis adományt a templomunknak". A tulajdonos azt mondta: "Meg kell kérdeznem a feleségemet, gyere holnap." Sridhar Mahárádzs visszament, az ember az ajtónál várt, és megkérdezte: "A Bagh-bazar Gaudija Mathból jöttél?" Sridhar Mahárádzs azt felelte: "Igen, miért?" Erre azt mondta: "Hívnom kell a feleségemet". A felesége elmondta Sridhar Mahárádzsának: "Nemrég álmodtam, egy lány jött hozzám sírva." Azt mondta: "Valaki ellopta a nyakláncomat. Nem tudnál segíteni?" Megkérdeztem a lányt: "Ki vagy?" Ezt felelte: "Rádháráni vagyok a Bagh-bazar Gaudija Mathból". Sridhar Mahárádzs nagyon örült, és azt gondolta: "Mit, ezt a bhaktát látogatja meg Rádháráni?" Kapott egy szép nyakláncot, és más adományokat. Amikor visszament a templomba, kiderült, hogy ez igaz, néhány ékszer eltűnt a templomból. Látjátok, Rádháráni mindent tud, és mindegyik templomban különleges. Ugyanakkor mégis ugyanaz a Rádhá és Krsna van minden templomban. Amikor a múrtijainkat imádjuk, legyünk nagyon hálásak, amiért Krsna eljött ebben a formában, és megengedi, hogy szolgáljuk Őt.

Boldogok vagyunk, hogy szolgálhatjuk Sri Sri Guru Gauránga Rádhá-Vradzsésvarát, megépítjük Nekik a jóga planetáriumot. Ez eltart egy ideig, de van egy másik nagy tervünk. Amikor elkészül a templom Bogotában, Varsanában rendezzük meg a vaisnava mélát. Nagy ünnep lesz, és már látom, hogy közületek sokan ott lesznek. Ez az ünnep az én nagy örömem … mert nagy öröm szép templomot építeni az Isthadévánknak. Nagy öröm nagy projekteket szervezni, amint azt ti is teszitek.