Sokan érdeklődtek e fénykép kapcsán. A francia Bindu Madhava Prabhu készítette 1999. augusztus 16-án, hétfőn. Ekkor volt Sríla Bhakti Vallabh Tirtha Maharádzs néhány kísérőjével az Arizona-béli Phoenixben (USA).
Egy meglehetősen szokatlan program volt az aznap esti, aminek a helyszíne a Hegyi Templom Központ volt, s ami egyébként egy helybeli mágusnak, Michael Crowley-nak (Alistair Crowley leszármazottja) a tulajdona. Michael egy rendkívül alázatos és tiszteletteljes ember, és már nagyon vágyott rá, hogy a Maharádzs meglátogassa és beszédet tartson a központban. Helyileg ez az Észak-Phoenixen keresztülfutó védett hegység közepén lévő kis hegyen fekszik. Mivel a ház kicsinek bizonyult, úgy döntöttek, a programot a szabadban tartják meg.
Erre a helyre Michael körbe kőkerítést épített, ami leginkább egy miniatűr Stone Henge-re emlékeztetett. A program helyszíne pedig ezen a körön belül helyezkedett el.

Aznap, valamivel korábban Maharádzs az előadással kapcsolatban érdeklődött.
Mikor megtudta, hogy a program egy varázslóművész otthonában lesz, azt
mondta: “Ah-hó!” és gyermekkorából származó történeteket kezdett mesélni, mikor összetalálkozott különböző falusi jógikkal. Elmesélt egy történetet, amikor a pajtásaival megpróbáltak egészen közel kerülni egy ilyen jógihoz.
Ez a jógi olyan hatalmas volt, hogy képes volt tűzből egy falat vonni maga köré, csakhogy senki ne háborgathassa. A fiúk rohanva menekültek a helyszínről. Miután elmesélte ezeket a történeteket, Maharádzs egy időre csendben maradt, míg végiggondolta, aznap este mit is szeretne elmondani a leckén.

Phoenix egy sivatagos völgy, de a Sziklás-hegység lábánál, s ezért nyáron monszunesők söpörnek végig rajta. Aznap este egyre sötétebb felhők gyülekeztek, vihar közelgett. A program naplemente körül kezdődött, s ekkor Maharádzs megkérdezte, mint mindig ilyenkor, hogy ki a házigazda. Bemutatták neki Michael-t, s Maharádzs mondta, hogy úgy hallotta, varázslóművész volt.
Erre Michael helyeselt, hogy valóban az volt.
“No, mi is a varázslat?” – kezdte Maharádzs, s néhány személyes anekdotába kezdett varázslatról és mágusokról. Néhány humoros, rejtélyes történetet mesélt el a modern technika és média világából. E helyen most nem részletezzük e történeteket, de ő úgy fejezte be, hogy ezt mondta: “Ezek az emberi varázslatra példák… és mit árulnak el a varázslatról?… hogy mindez csupán illúzió…”
“De ki a legnagyobb varázsló?” – kérdezte misztikusan.
A hegyen ekkor fújni kezdett a szél … Az eseményről készült videofelvételen Maharádzs csadarja csapkodott az erős szélben. S a felhők csak egyre gyülekeztek.
“A Legfelsőbb Úr Krsna a legnagyobb varázsló…”- mondta.

Ekkor nagyot villámlott és mennydörgés hangja visszhangzott végig a völgyön. Az oltárra - amit Michael épített - piciny kis anyagdarabkák potyogtak. Mindez a felvételen jól látható és hallható, sőt a kamera is mozogni kezdett a szél miatt, így erősebben kellett tartani.

"Ez Krsna varázslata!"- mondta Maharádzs, miközben a villámokra és a felhőkre mutatott...

Hogy bemutassa, miképpen a legnagyobb varázsló Krsna, Sríla Gurudéva elmondta Markendéya Rsi történetét. Ezután elbeszélt egy történetet, ami az est fénypontja volt, s egy nagyon hosszú és szép előadása annak, mikor Nárada Muni megkérte Srí Krsnát, mutassa meg neki illuzórikus energiáját.

Ha ezt a történetet még nem hallottad Sríla Bhakti Vallabh Tirtha Maharádzs ajkairól, kérd meg, egyszer mesélje el! Hogy ez a történet teljes fényében tündököljön, az sok lapot betöltene. Majd valamikor a közeli jövőben, a GOKUL kiadásában megjelenik egy teljes átirat. Sok részlet kimaradt, s a következő tömörített összegzés nem ad vissza mindent a teljes magyarázatból.
Kérlek, bocsássátok meg!

Maharádzs elmagyarázta, hogy amíg Nárada Muni emlékezett Krsnára, nem volt lehetőség arra, hogy Krsna megmutassa neki az illúziót, de hogy demonstrálja a Maját Nárada kérésére, Krsna egy összetett helyszínt teremtett. Hogy kizökkentse fix tudatállapotából, Krsna megkérte Náradát, hogy fürödjön meg egy gyönyörű tóban. Nárada alámerült és mikor a felszínre emelkedett újra, Krsna eltűnt. Nárada pedig nővé változott. Már nem emlékezett Krsnára. Még arra sem, hogy ő maga kicsoda. Ekkor kíméletlen hullámok között, a nyílt tengeren találta magát.
“Ki fog megmenteni?! Ki fog megmenteni?!” – jajveszékelt. Nemsokára egy király termett mellette, s a szívét rabul ejtette a nő szépsége. Végül Nárada, mint nő menedéket keresett ennél a királynál, aki aztán hazavitte a birodalmába. Feleségül vette, és ötven fiuk született. A nő olyannyira ragaszkodott a férjéhez, fiaihoz és a királynői szerepéhez, hogy nem is maradt ideje, hogy elmenjen a templomba, vagy hogy szent bhadzsanokat énekeljen. Az idő múlásával a fiak megházasodtak, de az asszonyok elkezdtek egymásra irigykedni. Végül háború tört ki a területi viták miatt, s mind az összes férj életét vesztette a csatában…”

…Phoenixben eközben villámok töltötték be az eget. Mint egy természetes show-műsor, ami a lecke hátterében folyik. Mennydörgés visszhangzik a hegyeken keresztül, a szél ereje pedig egyre nő. A bhakták közben ijedten nézik, mikor önti el a helyszínt a vízáradat, ami jellegzetesen a sivatagi monszun sajátsága az év ezen szakában. Néhány bhakta a hallgatóságból hátrébb áll, azt tervezgetvén, hogyan pakoljon el mindent gyorsan és vigye Gurudévát száraz helyre, amint a szükség úgy kívánja…

“…Nárada, mint a királynő ekkor teljesen megsemmisülve érezte magát.
Elveszett fiai miatt épp az öngyilkosságot fontolgatta. Ekkor Krsna egy bráhmana képében jelent meg előtte. A nő nem ismerte fel, csak egy bráhmanának látta. Sírva mondta neki, hogy a Legfelsőbb Úr milyen ostoba.
(Tökfilkó – így fejezte ki magát Maharádzs.) Ha ilyen módon veszi el mindenki fiát, akkor a teremtés hamarosan végetér, mert ki akar majd gyerekeket, hogy így szenvedjen a végén a kíntól? Krsna, a bráhmin ekkor megkérte, vegyen tisztító fürdőt, hogy elméje megnyugodjon. Némi rábeszélés után a nő bement a tóba. S amint kiemelte a fejét a vízből, ismét férfivá
változott: Nárada meglátja Krsnát, amint a tó partján áll.
Abban a pillanatban, amint meglátta Krsnát, eszébe jutott ki Krsna, ki ő maga, s hogy mindez hogyan történt. S egy kis zavarodottság után már az Úr elrendezésének tekintette mindazt, amit tapasztalt.
“Nos,” – mondta Krsna, “Ez az illuzórikus energiám. Abban a pillanatban, ahogy megfeledkezel rólam, Májá azonnal ott terem. Ha emlékszel Rám, Májá nem jön. Szeretnéd még egyszer látni?”
“Óh, nem, nem!” – válaszolt Nárada határozottan. “Kérlek, én ezt nem akarom látni többé.”

Maharádzs magyarázza… “Amíg csak emlékszünk Krsnára, Májá nem jön. De amint elfeledkezünk Róla, Májá rögtön ott terem.”
“Amint látjátok,” – magyarázza Maharádzs, “Krsna a legnagyobb varázsló.
Mindez…” – és közben a felhőkre, a hegyekre mutat körülöttünk, “…mindez illúzió…Krsna illúziója…nem ember alkotta illúzió.”
Aztán odafordult a vendéglátónkhoz, s játékosan megkérdezte, “Te tudsz ilyet csinálni?”
Michael csak nevetett és alázatosan megjegyezte, hogy nem tud.

S a szél lassan kezdett csillapodni, és az égzengés is csendesebb lett. Már nem látszottak villámok. A bhakták azt gondolták, hogy a vihar elkerülte őket.
Miután kikísérték Maharádzsot a kocsihoz, a bhakták praszádot osztottak a vendégeknek, és váltottak velük pár szót, míg a csomagokat összepakolták és előkészültek, hogy elinduljanak.
De amint az autókkal lefelé jöttek a hegyről, teljesen megdöbbentek. Nagy meglepetésükre a talaj a hegy lábánál és a környező területeken teljesen átázott. Csak az a kicsiny terület a hegy tetején úszta meg az özönvizet.

Ez tény, és minden bhakta tanú rá. A szkeptikus csak azt mondaná erre, hogy véletlen, de ha a Legfelsőbb Úr Krsna, minden urak Ura fenn tudja tartani az univerzumokat “varázserejének” egy töredékével, akkor miért jelentene neki nehézséget visszatartani a záport, hogy ne ömöljön Legkedvesebb Társa, a Tiszta Bhakta fejére?

Mikor látjuk ezt a fényképet, mindig emlékezzünk, milyen szerencsések vagyunk, hogy magunkon érezhetjük Sríla Gurudéva és minden más tiszteletreméltó Mesterünk kegyét, csak hogy láthatjuk és hallhatjuk Őket!
Ez a mi nagy szerencsénk Krsnának ezen illuzórikus világában, s nyilvánvalóan ez az összes varázslat közül a legnagyobb.

Srila Bhakti Ballabh Tirtha Maharaja
GOKUL (VINA) 2000. június 8.

E történetet angolul elolvashatod a következő címen:
http://www.bvml.org/SBBTM/ktgm.htm
Vagy más kiadványokat Sríla Bhakti Ballabh Tirtha Maharádzstól: http://www.bvml.org/SBBTM/index.htm