A következőkben napi terheim egy szeletét osztom meg veletek. Általában csak a jóhíreket küldöm a bhaktáknak mikor utazok, de szeretném, ha jobban belelátnátok a mindennapjaimba. Hadd emlékezzem meg most a legutóbbi indiai utam néhány benyomásáról.

Eljött az idő, amikor mindennél jobban szeretném magam a Vrinda Missziónak és az új vezetők képzésének szentelni.

Új programunk keretén belül szeretnénk sok új látogatót hozni a nyugati prédikálás révén indiai templomainkba, és rendszeresen Dél-Amerikába is, hogy ott megismerhessék legkülönlegesebb projektjeinket, és hogy mi is inspirálódhassunk. Különböző honlapokon dolgozunk, ezek segítségével megszervezhetők lesznek a különféle körutak.

Újra Indiában. Milyen nagy kegy! Micsoda esély az elmélkedésre és imára! Ott van Angiradzsí és Saksi Gopál. Gopini és nem is beszélve öreg katonánkról, Paramahansza Maharádzsról. Aztán ott a hűséges Amala Harinám, Raghunáth és sokan mások. Végül Szadhu Maharádzs is megérkezett, most hogy vége a hathónapos jogi küzdelemnek Mungirban.

Ami a pihenést illeti? Igen, Vrinda Kundzsát látni igazi felüdülés, megnyugtatja az elmét, most hogy fél évig a légikikötők pultjai közt vándoroltam. Aztán ott van egy bhakta csoport, akik Magyarországról érkeztek, Krsnánanda Ácsárja és Madhuszúdan Maharádzs is megjelent az utolsó pillanatban Equadorból. A matadzsik Németországból és az orosz matadzsik.
Utána néhány olasz bhakta is. Láthatjátok… mindenfelől! Kezdek tőle megbolondulni, hogy egyikük arcán sem látok igazi elégedettséget. Ez nehéz, de mi egy nemzetközi családot örököltünk és ez alól nincs menekvés. Egyesek azt javasolták, hogy beszéljünk eszperantó nyelven. A szanszkrit jobb lenne.
De nem úgy néz ki, mint ami valahogy is működne. Változatosság. Krsna tervének nagy titka. Elég furcsa, de csak néhány bhakta tudja elfogadni ezt az elgondolást. Mindig lesznek, akik azt gondolják, hogy csak egyetlen Guru képes megmenteni a világot (az övék). A “ Krsna az egyetlen Guru” verset szokták idézni és elfelejtik, hogy mindig azt tanultuk, hogy a Guru NEM Krsna, hanem Krsna sok eszköze közül az egyik, és hogy mindenkinek SZÜKSÉGE van egy személyes, szerető gondviselőre, aki megtanítja nekünk az igazi tanítványi láncot szolgálni.

Ez egy régi történet. Nem akarlak benneteket untatni ezzel.

Aztán vannak olyanok is, akik a Gurujuknál is jobban akarják csinálni a dolgokat. Egy másik meghökkentő vonás. Ők jobban tudják, hogyan kell. Jobb bhadzsanok, kifinomultabb írás-magyarázatok. Nos, India nem egy egyszerű hely. Ha nem lebeg a tanítómesterünk lótuszvirág lábának árnyéka a fejünk fölött, akkor Vrindávan inkább a legveszélyesebb hely mind közül. Mert itt sokan a háttérbe helyezik – néha finom módon - azt a személyt, aki felemelte a tudatukat a világi síkról, ahol az életnek nincs magasztosabb hivatása.
Most pedig csak úgy beszélnek róla, mint egy “fickóról”, aki próbálkozik, de vannak “sokan”, akik nála sokkal jobban tudják a dolgokat. És ha az ember ilyen párbeszédbe elegyedik, még mielőtt észrevenné, elkezd hinni az efféle irigykedő ostobaságokban és spekulációban, és már szeretné “megmenteni”
magát attól a személytől, akit Krsna küldött hozzá, aki ismeri és szereti őt.

És ha netán elkezdi szidni az ostoba elmédet, akkor íme itt a “bizonyíték”
arra, hogy ő mégsem olyan szeretetteljes, mint amilyennek gondoltad. Igen, az ilyen dolgok kétségtelen, hogy fájnak, de részei annak, hogy a lélek szabad akarattal rendelkezik és úgy tűnik, hogy ezen Krsna nem is akar változtatni.

Gópésvara Mahádéva kí dzsáj! Ő soha nem esett le! Ötezer évnyi fürdetés és masszírozás és még ki tudja, mennyi szolgálat után. Csak türelmesen osztja áldását mindenkire. Úgy fogadott el mindannyiunkat, mint családtagot. Mi több, nem is beszélnek rólunk. Kicsit furcsa, ha elképzeled a leborotvált fejű Gopinit amint a harmóniumon kíséri az énekét miközben mi mindig elrontjuk a ritmust és mindent az ellenkező módon csinálunk, mint ahogy kellene. Varázslatos misztérium vagy egyszerűen csak az Úr Gópésvar Síva, Párvati, Ganésa és Nándi bika kegye.
S ha nem hiszitek, akkor kérlek magyarázzátok meg, hogyan lett volna lehetséges, hogy idejöjjünk egy nappal rá, hogy kértük az Úr Gópésvara engedélyét, hogy mi is szolgálatot végezhessünk Vrindávanban. Így teljesen otthon érezzük itt magunkat, és azt kívánjuk, bárcsak teljesen megtisztulhatnánk. Bárcsak szívünkben tisztává válhatnánk, hogy képesek legyünk tisztán szolgálni és megörvendeztetni szeretett Gurudévánkat, Sríla Prabhupádát! De az egy hosszú-hosszú, kanyargós út. Mindig a sarok után látod csak, hogy mennyi sarok van még hátra.

Ez Krsna ajándéka. Azért adta nekünk az asramot, hogy eljöjjünk Vrindávanba, Majapurba és azt akarja, hogy visszamenjünk és képviseljük Őt. Látom Vrindávan Csandra arcát, amint száraz humorral hozzáteszi: “ Hogy mi képviseljük Őt? Te lehet, én soha!” Csakhogy bennünket ugyanaz a szívtolvaj rabolt ki, felhatalmazott ügynökei által. És ők nem engednek el bennünket.
Reménytelen a helyzet? A dolog túl forró ahhoz, hogy megfogjuk és túl édes ahhoz, hogy elengedjük. És most az új bhakták őszinte tekintete csüng rajtunk, úgy hogy nincs kiút. CSAK egy kiút van. Válj Krsna Tudatúvá!

Dzsáj Vrindávan! Dzsáj Rádhá Kunda!

Aztán ott van Lalita Mádhavadzsí. Mindig szolgálatot szeretne végezni, de kevés az ideje. Igen, mindenki ezen bánkódik. Ezért nagyon rendszeressé kell válnunk. Szívhezszóló bhadzsanok, rendszeres szolgálat. Máskülönben hogyan is tudnánk “megduplázni a szolgálatunkat”, ahogy arra a mi kedves Sríla Prabhupádánk kért saját szavai és példája által? És noha mindenki a saját repülőszőnyegéről álmodozik, mégis mikor idejövünk, át kell esni a jegyvásárlás kemény küzdelmén, a túl nehéz poggyászok elhelyezésén, stb.
Aztán Sríla Prabhupád így figyelmeztet:
“A jegyvásárlás önmagában NEM juttat el Vrindávanba! Az csak arra jó, hogy a riksásokkal viaskodj, és hogy hasmenést kapj.”

Vrindávan és India, most, kedves Sríla B.P. Puri Maharádzsunk nélkül nem lesz soha ugyanaz többé. Nagyon boldog vagyok, hogy tudom, ha bárki is megkapta az esélyt és találkozhatott vele...

 

2. rész >>