Kovács Attila - A kísértés

Ádám úr megállt csupa acél és üveg autójával munkahelye, a csupa acél és üveg toronyház előtt,ránézett csupa acél és üveg karórájára – egy darabig csak élvezte a tudatot, hogy pontosan érkezett, ezután megtisztította csupa acél és üveg szemüvegét, majd gondosan elrakta, utána levette fejéről a telefon vezetékeit, kicsatolta a biztonsági övet, végül kiszállt. Előtte magasodott, csillogott a kora tavaszi napfényben a torony. Első útja, mint rendesen, a lifthez vezetett, melynek csupa acél és üveg akváriuma a torony oldalán kúszott föl-le.

A lift ajtaja bezárult mögötte, majd megkezdődött a szokásos utazás felfelé.
- Ne haragudjon, uram, hogy megszólítom – mondta a lift, - a nevem Lucc Feri. Föltehetnék önnek néhány kérdést?
- Hogyne – felelte Ádám és felnézett a felhőtlen kék égre.
- Csak azt szeretném kérdezni, hogy nem zavarja-e önt a mulandósága? Hogy nap mint nap ki van téve betegségeknek, baleseteknek, hogy élete nagy részét alvással, evéssel, ürítkezéssel kell töltenie? Hogy a fajfenntartás és egyéb faji érdekek miatt ösztönös késztetések egész sora fedi el az ön személyes vágyait? Nem gondolt ön soha arra, hogy csak azért nem fog hetven évnél tovább élni, vagy eljutni más bolygókra, esetleg a tenger mélyére szállni, mert a teste nem alkalmas minderre? Ha gondolja, én elintézem önnek, hogy ön is gép legyen, mint én – mondta a lift.

Ádám elgondolkodva hallgatta. A tizenötödik emeleten jártak.
- Azelőtt én is ember voltam – folytatta a lift, - volt házam, feleségem, munkahelyem, de rájöttem, hogy nem vagyok boldog, így lettem lift. A tudatomat egy amerikai cég szkennelte be, és egy chipben tárolom. Ha valami baj történne, megvan a másolata Amerikában. Hetente küldöm a frissítéseket. Ha tudná, mennyi felesleges modult kellett letörölni belőle: reflexek, félelmek, ábrándok, tévképzetek! Vallja be, hányszor csodált már meg ön is egy-egy szép autót, vagy repülőgépet, telefont, fegyvert, szélmalmot vagy darut! Tökéletesek. Mire ment volna nélkülük az ember? Pontosan végzik a dolguk, nem okoznak kellemetlen meglepetéseket. Tudja, a lélek a tökéletlenség gyermeke. Nos? Mit szól az ajánlatomhoz? Így lett Ádámból karóra.

Felesége, Éva, pedig kirakatbábu lett egy áruházban.
Ádám nem érezte azt, hogy valakinek a tulajdona lenne, vagy valakit szolgálna, éppen ellenkezőleg: a tulajdonosa volt az, aki szó nélkül ugrott a jelzésire, nap mint nap gondját viselte, kicserélte benne az elemet, tisztogatta, büszkén mutogatta a barátainak és felpofozta a gyerekét, ha kézbe merte venni.

Egy nap Ádám megszólított a metrón egy idősödő olasz férfit:
- Ne haragudjon, uram, hogy megszólítom, csak azt szeretném megkérdezni, hogy nem zavarja-e önt a mulandósága? Hogy nap mint nap...
- Nem, nem! Ne is folytassa! Tudom, mit akar mondani. Nem akarok géppé válni – állította le Ádámot Pinocchio úr, és kiszállt a Blue Fairy Technologies székházánál.